A pápai kékfestő műhely alapítója, a szászországi Sorauból 1783-ban bevándorolt Carl Friedrich Kluge volt. 1783-ban önálló műhelyt alapított Sárváron, majd családjával 1786-ban áttelepedett Pápára. A Kluge család műhelye a 19. században már gyári méretű kékfestő üzemmé vált. Kluge Ferenc (1827-1871) és fia Kluge Károly (1853-1919) nevéhez kapcsolódnak a jelenleg is látható épületek. 1861-ben Ferenc két szerződést kötött, egyet Woita József építőmesterrel, egyet pedig Horváth Ferenc ácsmesterrel az új műhelyépület felépítésére. A műhely valószínűleg az 1863-64-es években, a lakóépület 1869-ben készült el. A Tapolca patakon túl található kisgyár Károly ideje alatt épült és került beüzemelésre több lépcsőben az 1900-as évek első évtizedében. Az üzem 100 éves jubileumára, 1883-ban, olyan szintre emelkedett a termelés, hogy azt 1884-ben "Blaudruck-Färberei" címen a dunántúli üzemek közül a vezető cégek közé sorolták. A fellendülést a második világháború vetette vissza, a termelés visszaesett a kézi technikára. A mesterséget a családban hét generáció vitte végig, és műhelyként egészen 1959-ig működött. Ezután az épületek és a berendezési tárgyak műemléki védettséget kaptak, és mint múzeum 1962-ben nyílt meg.