A Gróf Esterházy Károly Múzeum Képzőművészeti raktárának rendbetétele során Huiber Edit muzeológus figyelt fel a raktárban kallódó, rossz állapotban levő Fáy Andrást ábrázoló festményre. Dr. Méri Edina szakmai vezetővel együtt felkérték Prof. dr. habil. Szvoboda Dománszky Gabriella művészettörténészt a festmény vizsgálatára, aki szakvéleményében megállapította, hogy az nagy valószínűséggel Barabás Miklós (1810–1898) festőművész alkotása.

A kép restaurálását Gyarmati András és Károlyi Anna restaurátorok végezték el, a restauráláshoz a forrást Pápa Város Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumok kollégiuma támogatása biztosította. A restaurálást végző szakemberek megerősítették, hogy a mű Barabás Miklós alkotása lehet mind a festékek összetétele, mind az ecsetkezelés alapján.

A festményen szereplő Fáy András (1786–1864) író, politikus és nemzetgazda, a pesti liberális ellenzék a Reformkor kiemelkedő alakja, Széchenyi reformeszméinek egyik legfőbb követője volt.

Szemere Pál azt írta róla, hogy „a haza mindene volt, nemzetünk egyik legmunkásabb tagja, leghasznosabb fia, aki egész életét a haza javának szentelte, önzetlenül, viszonzást nem várva, sőt inkább magáéból áldozva.”

Mikszáth szerint, ha Széchenyi nincs, őt illeti a „legnagyobb magyar” titulusa, ha Deák nincs, ő nevezhető a „haza bölcsének” – így azonban maradt végig a „nemzet mindenese”.

Fáy András volt az első hazai takarékpénztár, a „Pesti Hazai Első Takarékpénztár” létrehozója, amely 1840 januárjában kezdte meg működését.

A festmény – az iraton szereplő felirat: „Egy Pesten [fe]lállítandó takarékpénztár alapszabály tervezete” alapján – vélhetően valamelyik pápai pénzintézményből kerülhetett a múzeum gyűjteményébe, erre utal a korábbi leltározás során a tétel bejegyzése is: „ajándék Bankból”.